Olvasónapló – János Vitéz

PETŐFI SÁNDOR – JÁNOS VITÉZ (OLVASÓNAPLÓ)

ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK:

 

Szerző: Petőfi Sándor

A mű címe: János vitéz

Műfaj: elbeszélő költemény

A mű keletkezése: Petőfi Sándor ezt a művet 6 nap és 6 éjszaka alatt írta Vahot Imrénél szállásadójánál és munkaadójánál 1844-ben, majd 1845. március 6-án jelent meg a Pesti Divatlapban. Eredeti címe Kukoricza Jancsi volt, s csak addig tartott, amíg Jancsi a francia udvarból hazaérkezik. A barátok ösztönzésére folytatta tovább a művet, s az olvasók tanácsára változtatta meg a mű címét a ma is ismert címre.

RÖVID TARTALOM:

Kukorica Jancsi egy kis juhászbojtár, szerelme Iluska. Mindketten szegény árvák. Jancsit a kukoricaföldön találtak, és így kapta ő meg e nevet, jó mostohaanyja volt, de a nevelőapja, gazdája annál szigorúbb. Iluskát pedig egy gonosz banya vette magához ,hogy dolgoztassa kínozta őt .A két szereplő Jancsi és Iluska szerették egymást .Egy nap találkoztak kint a szabadban . Iluska a patakban mosott , Jancsi meg a nyájat őrizte. Beszélgetésük során, a nagy szerelemben, ki- ki elfelejtkezett dolgáról. Iluska a mosásról, Jancsi meg a nyáj őrzéséről. Jancsinak oda veszett a nyája, Iluskának meg haragra gerjed ta mostohája. Jancsinak éjszaka el kell hagynia faluját az elveszett állatok miatt. Itt kezdődnek meg Jancsi kalandjai. Jancsi barangol az erdőben és rá talál egy házra, amiben 12 rabló tanyázik. Jancsit meg akarják ölni, de végül megbarátkoznak vele és befogadják társaságukba. Éjszaka Jancsi rájuk gyújtja a házat. Majd tovább áll. Az úton találkozik a huszárokkal. És beáll ő is katonának a seregbe, mennek Franciaországba legyőzni a törököt. Átjutnak Tatárországon, az emberevőkön a szerecsen király segítségével. Elérnek Lengyelországba, onnan pedig Indiába. Sok megpróbáltatásban van része: küzdenie kell a hideg ellen (és lovát a hátára veszi, hogy ne fázzon), a meleg ellen (így éjszaka keltek útnak , mert vizük nem volt így a felhőket csavartak ki hogy inni tudjanak ,ételként levegőt haraptak) , lovuk pedig mindig megbotlott a csillagokba. Majd megérkeztek Francia országba . Itt Jancsi kiszabadította a királyleányt , akit elrabolt a basa . A francia király felajánlja a fele királyságát és a lánya kezét, de Jancsi elutasítja. Jancsi elmeséli a királynak élete történetét és Iluska szerelmét.A király végül elnevezi Kukoricza Jancsit , János vitéznek és ad neki egy tarisznya aranyat . Jancsi hajóra ül , hogy menjen haza Iluskájához, de jön egy nagy vihar. Ő egy felhőbe megkapaszkodik , majd egy griffmadár hazarepíti . Otthon szomorú hír fogadja: szeretett Iluskája meghalt . Kimegy, a sírjához,letép, egy szál rózsát majd továbbáll .Találkozik egy fazekassal,kinek elakadt a szekere az óriások földjének határán . Majd János elmegy megöli az óriások csőszét , és a királyt is. Az óriások jobbágyai lesznek, adnak neki egy sípot, amin bármikor segítséget kérhet tőlük. Az utazása során elkerül a Sötétség országába, itt a banyák találkozója volt , majd az óriás barátaival elpusztítja őket . Majd továbbáll , eljut az Óperenciás tenger partjára. Az óriás a hátán viszi őt 3 hétig, hogy eljusson a túlsó partjára, de egy szigetig jutottak el, ez volt Tündérország. Itt megharcol a három kapu őrzőivel:3 medvével , 3 oroszlánnal, valamint egy sárkánykígyóval. És belép Tündérországba. Itt minden mesés és csodálatos csak ő szomorú. Életét vízbe akarja fojtani, bedobja a rózsáját a tóba és aztán utána akarja vetni magát, de abban a pillanatban a rózsából, mely Iluska hamvaiból nőtt, Iluska feltámadt. Így egymásra talált a két szerelmes. Tündérországban őket választják meg uralkodóknak.

 

OLVASÓNAPLÓ:

1-2. rész

Az első kép egy forró nyári nap egészen valóságosan előadott falusi idill. A jelenet valamennyi mozzanata egyszerre, egyidőben, egyetlen festményen volna ábrázolható. Mindennapos falusi jelenet, mely képszerűségében egyetlen pillanatot ragad meg. A táj (patak csillámló habja, a tág Alföld, a pázsit parti virágokkal) ugyanolyan figyelemben részesül, mint az emberek, Kukorica Jancsi és Iluska. A jelenet képszerűségében mintha megállt volna az idő az egymásba felejtkező szerelmesek felett. A derűt a nyári napsütés aranya önti el, ami egyszerre sötétedik el a történéssel, amikor megjelenik Iluska gonosz mostohája.

3-4. rész

Jancsit kárvallott gazdája petrencés rúddal kergeti világgá, amiért felügyelet nélkül hagyta a nyájat. Jancsi fut előle, de nem azért, mintha félne, csak mert látta, hogy az méltán haragszik és ha ütlegre kerülne a sor, nem akar kezet emelni arra, aki -ha szűkmarkúan és kapzsi önzéssel is -, de mint talált gyereket fölnevelte őt. Jancsinak el kell búcsúznia Iluskájától. Bánatos nótát fúj a furulyáján este Iluskáék kertje alatt. A búcsút a költő a népballadák drámaiságával jeleníti meg, nem pusztán cselekménybeli, hanem érzelembeli szereposztással. Az elváló szereplők megállapodnak bizonyos jelben (tört virág útközépre vetve), amely adott pillanatban a mesehőst fenyegető veszedelemről ad hírt.

 

 

 

5. rész

 

Az ötödik fejezet természeti képei a bevezető természeti kép idillikus derűjével éles ellentétben állnak, a bujdosó mesehős első napjának vigasztalan hátterét festik. Az elhagyott alföldi tájak a feudális elmaradottság szimbólumaiként jelennek meg. A színtér elsötétedésének tehát kettős jelentősége van: a falusi idill megszűnése és a mesehős elhagyatottsága. Jancsi árvasága így tovább fokozódik, de álmában otthon van Iluskánál.

 

 

 

6. rész

 

Erdő közepén zsivány anyára találni nem volt éppen rendkívüli esemény Magyarországon a múlt század negyvenes éveiben. Kukorica Jancsi halált megvető bátorsággal vívja ki a zsiványok rokonszenvét. Éppen ezáltal nyeri meg őket: életét megkímélik, s ő látszatra közéjük áll. Felébred benne a gondolat, hogy a rablott kinccsel megalapozhatná a lelki boldogságát, de a lelkiismerete nem engedi olyan zsákmány megszerzésére, amelyhez vér tapad. Egy szál gyertyával kilép a házból és rágyújtja a lerészegedett zsiványokra és rablott kincseikre a födelet. Petőfi a hősének erkölcsi nagyságát mutatja be ezzel. Jancsi a zsiványok helyezkedett volna, ha a rablott kincseket magával viszi.

 

 

 

7-10. rész

 

Jancsi továbbmenve katonákkal találkozik, a francia király segítségére siető magyar sereggel. Csatlakozik hozzájuk, felcsap huszárnak. Amikor felölti a vörös nadrágot és a huszármentét, villogó kardját, maga is megnő öntudatban, de testi mivoltában is. A cselekmény ezen a ponton kezd a valóságtól eltávolodni, de még nem vezet a tündérmesék világába. Jancsinak a huszárokkal való útja a korabeli kiszolgált katonák, obsitosok elbeszéléseinek megfelelő. Az obsitos történetekre emlékeztet a mesebeli földrajz, amely a huszárok útján elénk tárul.

 

 

 

11-12. rész

 

A magyar huszárok legyőzik a franciákra támadó törököket, maga Kukorica Jancsi menti meg a kezükből a király szépséges leányát. Szemmel látható, hogy a francia királyt a magyar huszárok, a nép fiai, és közöttük Jancsi is bizonyos elnéző, megbocsátó, lekicsinylő iróniával kezelik. Petőfi a királyon szánakozó katonák ironikus részvételével szólítja meg az uralkodót, aki a saját szolgáinak a rabja. A költő szívből sajnálja a király sorsát, de nem cserélne vele.

 

 

 

13-15. rész

 

A francia királylány megmentéséért az öreg uralkodó főhősünk paraszti nevét János vitézre kereszteli. A magyar huszárokat bőséges lakomában részesíti. A király ígérete értelmében megkapta volna leányának a kezét is, magát a királyságot is, ha hűségesen haza nem kívánkozott volna Iluskájához. A király alkalmat ad a főhősnek, hogy az előzményeket elbeszélje. Itt mondja el János vitéz egyszerű szavakkal, minden dicsekvés vagy múltjának legcsekélyebb szépítgetése nélkül élete történetét. Hőstetteivel kiérdemelt új nevén kívül becsülettel szerzett kincsekkel, a király ajándékaival indulhat haza.

 

 

 

16-18. rész

 

A hosszú tengeri úton Franciaország és Magyarország között hajótörést szenvedett, s így egy griffmadár hátán tér haza, akárcsak Fehérlófia az ismert népmesében. A griffmadár leteszi falujában Jancsit, de mint ágrólszakadt, kiszolgált katonát kincsek nélkül. Itt tér vissza a valóság talajára a cselekmény, de csak átmenetileg. Az idő múlása a rossz hírt adó menyecskén is leolvasható ugyanúgy, mint a főhősön: a kislányból menyecske lett, Kukorica Jancsiból szegény Jancsi bácsi. Iluska meghalt, János vitéz már csak a sírját keresheti fel, s a sírhalmon nőtt rózsabokorról leszakítva egy szálat újra bujdosásnak indul. A valóságos falusi novella a főhős bujdosása révén ismét a képzelet magasabb régióiba emelkedik.

 

 

 

19-20. rész

 

János vitéznek már semmije sem maradt csak megunt élete, azt viszi magával egy sötét erdőbe. Ez az erdő a valóság a valóság és a képzelet határa, a történet itt véglegesen a tündérmese világába repül. Új kalandok elé kerül: egy fazekas elakadt szekerét emeli ki sárból könnyed mozdulattal. A szekér úgy akadt el a sárban, ahogyan az a Petőfi korabeli rossz magyarországi utakon. A fazekas óva inti János vitézt, hogy elinduljon a sűrű erdőn át. Az óriás király fekete várához vezet az útja, minden megnő térben és időben egyaránt. A népmesei főhős eszességével győzi le az óriások királyát, s másodszor foglalhatna el királyi trónt, de most a mesebeli világban. A maga szolgálatára kényszeríti az óriásokat.

 

 

 

21-22. rész

 

Az óriások segítségével végez a boszorkányokkal, a sötétség országában, amelynek egén nem süt sem nap, sem csillag. Minden egyes boszorkány halála után oszlik a homály, mire János vitéz az utolsót, Iluska mostoháját is megölte, a sötétség országa egészen kivilágosodott. Még egy éjféli kísértetjárás jelzi János vitéz eltávolodását a földi élettől. Még ennél is nagyobb távolságra vall az, hogy szíve “meggyógyult”: ha az Iluska sírjáról szakított rózsaszálra nézett, nem bánatot, hanem valami különös édességet érzett.

 

 

 

23-24. rész

 

A hajnal egy magas hegy tetején éri hősünket. Az Óperenciás-tenger partján is hű marad önmagához Jancsi. A halásszal való találkozás, népies jellegű beszélgetés szerkezetileg és szemléletileg is rokonpélda a fazekas-jelenettel. A költő tudtunkra adja hősének további kalandvágyó készségét. Itt is népies erők ragyognak meg a csodás megpróbáltatások előtt. A csodasíp és a csodás tengeri átkelés végleg a mesék világába repít bennünket.

 

 

 

25. rész

 

Tündérország túlvilági jellegére utal, hogy a szigeten épült ország kapuit halállal fenyegető fenevadak vigyázzák, három medve és három oroszlán. János vitéz legyőzi őket, így jut el két kapun át haladva a harmadikhoz, amelyet legyőzhetetlen sárkánykígyó őriz. A végső hármas próbatétel, s ezek fokozatos erősödése teszi igazi mesehőssé János vitézt. Főhősünk csellel segít magán, beugrik a sárkány torkába, az elnyeli, mint Jónást a cethal. A szörnyeteg szívét átszúrva lyukat fúr a sárkány oldalában, s így nyit kaput magának Tündérországba.

 

 

 

26-27. rész

 

Tündérország az örök tavasz, örök hajnal és a benne élő tündérfiúk, tündérlányok örök boldogságszigete. János vitéz valójában az üdvözült halottak közé, a boldogok szigetére kerül. Itt találja meg Iluskáját. A túlvilági tóba, az élet vizébe veti a leszakasztott rózsát és a virág, amely Iluska porából nőtt, megelevenedik. Iluska feltámadásával teljesedik be János vitéz boldogsága, s nem a földi életben, hanem a túlvilágon. A tündérek megválasztják királyukká, Iluskát pedig királynőjükké; és boldogan élnek a tündérnemzetség körében.

 

 

 

 

 

 

 

A SZEREPLŐK FELSOROLÁSA ÉS RÖVID JELLEMZÉSE:

 

 

 

Kukoricza Jancsi: szegény,erős, a munkát nem szégyellő férfi, aki árva sorsra jutott. Hűséges és bátor. Céljai és elképzelései mellett mindig kiáll

 

Iluska: szintén árva szegény lány, akit mostohája sanyargat. Tiszta szívű, igazi értékekkel rendelkező egyszerű lány

 

Mostoha: fiatalságát elfeledő gonosz öregasszony, zsémbes és zsörtölődő

 

Gazda: Jancsi mostohaapja, aki módos, ám nem kifejezetten kedveli a fiút

 

A francia király: olyan király, aki egyszerű, meseszerűen rajong a lányáért, bánatában tehetetlen. Jószívű és hálás

 

 

 

 

A MŰ JELENTŐSÉGE:

 

A mű 27 részből álló 374 négysoros versszakra tagolódó egységes világképű nagyobb terjedelmű elbeszélő költemény. Az egyes fejezetek változó terjedelműek. A leghosszabb részek a legmozgalmasabbak is egyben, a hőstettek is ezekben valósulnak meg. A János vitéz a szegények, az elnyomottak győzedelmes felülkerekedését hirdeti a szenvedéseken, megpróbáltatásokon. A cselekményben a valószerű falusi életkép keveredik a népmesei motívumokkal (az árva fiú világgá megy, próbatételeken megy keresztül, kitalált lényekkel találkozik (boszorkányok, griffmadár, óriások). A falu és a pusztaság Petőfi által megélt világ, azt elhagyva kezdődik a mese. A főhősökre útjukon nemcsak szellemi és fizikai kihívások várnak, de jellempróbáló erkölcsi csapdákon is túl kell jutniuk. A falu két árvája végül az örökös boldogság hazájában, Tündérországban találkozik, ahol örökké uralkodnak. A mesei részben mindenki eszményítve jelenik meg. A költő alapvetően mindenkit jónak lát, a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket, az erényesek pedig a megérdemelt jutalmat. Petőfi a nép számára írta a verset, ezért lesz a népmese a vers mintája.